Főoldal
Közünk van hozzá
Az esélyek útján
Bátorság - Nő a neved
Kettesben önmagammal
Barátaimmal beszélgetve
Az országot járva
Köz és magánélet képekben
Könyveim
Interjúk, cikkek, pubikációk
Életem
 |
TUDATOS ÉLETET ÉLNI Augusztus 25-én, szerdán a Klubrádió Hatos című műsorának első felében Balázs Gáborral, a budapesti Izraeli Kulturális Intézet igazgatójával beszélgettem. Elmondta, hogy ez az első külföldön megnyitott izraeli kulturális intézet, amin nem lehet csodálkozni, hiszen Izrael állam 62 éves történelme folyamatos háborúk sorozata s most érkeztek el oda, hogy kulturális téren kezdeményezzenek. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy az izraeli kultúra az európai kultúra szerves része. Az intézetet a Jewish Agency illetve magánszemélyek tartják fenn, nem állami támogatással működik. Célja nem a zsidó, hanem a fiatal, alig százéves múltra visszatekintő s voltaképpen multikulturális izraeli kulturális közeg bemutatása, ami nem azonos a sokarcú zsidó kultúrával. Balázs Gábor elmondta, hogy intézetük nyitott mindenki számára. Az események, kiállítások mellett az oktatásra, a programok megvitatására is nagy hangsúlyt fektetnek. Első kiállításuknak az az apropója, hogy a 40-es, 50-es évek izraeli humorát és karikatúra művészetét Magyarországról származó művészek határozták meg, ezt mutatják be. Az intézetben könyv és zeneműbolt és kávézó is működik, s beindítják a héber nyelv oktatását.
 Ránki Vera Sidneyből egy különleges és szokatlan intézet megalakításáról és működéséről számolt be. Intézete voltaképpen virtuálisan működik, hiszen nem egy épülethez, hanem programhoz kötődik. A neve is szokatlan a Vizsgált Élet Intézete. Alapelvét Szokratésztól vette, „a meg nem vizsgált életet nem érdemes élni”, programját saját élettapasztalata alapján dolgozta ki. Tudatosan és önmagunkra odafigyelve kell alakítani sorsunkat, ezt az alapelvet próbálja a Ránki Vera által vezetett intézet előadások illetve kurzusok révén elültetni hallgatóiban. Programjuk komoly visszhangra talált Ausztráliában. Beszélgetőpartnerem elmondta, hogy az embert a mai modern világban sokféle hatás éri egyszerre, de ha képes arra, hogy egy dologra koncentráljon, megteremti a nyugalmat önmaga számára, akkor jelentősen javíthat életminőségén. S könnyebben megtalálja az életben azt, amit keres – összegezte életelvét az Ausztráliában élő magyar írónő, egyetemi oktató. A műsor meghallgatható a Klubrádió honlapján.
VISSZATÉRHETNEK-E BIZONYOS DOLGOK ÉLETÜNKBEN?
Július 28-án a Klubrádió Hatos műsorában Csizmadia Ervinnel arról beszélgettem, vonható-e párhuzam napjaink és a 30-as évek politikája között, búcsúzhatunk-e a jogállamtól?
 Beszélgetőpartnerem azt emelte ki, hogy a magyar történelemben eddig példa nélküli helyzet állt elő, egy párt szerzett kétharmados többséget a parlamentben. Kifejtette: a politikai interaktív műfaj, a rossz kormányzás következménye lett a választási eredmény. A magyar közélet gondjaként említette, hogy minden váltás egyben gyökeres változást követel, így történt ez Bethlen István esetében is, aki a gazdaságot bevitte Európába, ám a politikát nem. Végül is minden baj okáért őt kiáltották ki. Gondként említette, hogy nálunk nincs hagyománya a pártok közötti együttműködésnek, Hollandiában a jobb és baloldal például évek óta együtt kormányoz. Nálunk a hatalmon lévővel szemben soha sincs alternatíva, éles és áthidalhatatlan az árok a táborok között. Ennek a szélsőséges magatartásnak a meghaladása nem okos emberek elhatározásának az ügye. A FIDESZ érzelmi politizálást folytat, miután a gazdaság területén kicsi vagy nincs mozgástere s ezt a közvélemény elfogadja és értékeli. A félelmi reflexek bele vannak kódolva a politikába, nincs sok esély a jelenlegi szemben állás meghaladására. Noha tagadta a 30-as évek politikai gyakorlatának visszatérését, nem látott lehetőséget a mielőbbi kibontakozásra.Forgách Zsuzsa íróval, szociológussal, emberjogi szakértővel arról beszélgettem, hogy miért képtelen a köztudat és a törvény is határt húzni a testről, a szexualitásról szóló irodalom, művészet és a pornográfia között. A facebook-ról színvonalas feminista irodalmi műveket tiltottak le pornográfia címén – ezt azóta megszűntették – miközben a gyermekpornográfia szabadon jelen van. A magyar közgondolkodásban és irodalomban Forgách Zsuzsa leginkább azt hiányolta, hogy nem jelenik meg az, mit gondoltak a nők magukról, hogyan élik meg szexualitásukat.
 Mindezt a domináns nem igénye és véleménye határozza meg. Beszélgetőpartnerem határozott fellépést igényelt a prostitúcióval szemben, ami megengedhetetlen és embertelen. Magyarország sohasem tartotta be a New York-i egyezményt. Forgách Zsuzsa elvetette a német módszert - ami még számos országban elfogadott - hogy tekintsék szakmának a prostitúciót. A szexipar teljes körű legalizálása tragikus hatású lehet, mert a prostitúció elválaszthatatlan az embercsempészettől, a kábítószer kereskedelemtől, a kizsákmányolástól, adócsalástól, nem is szólva emberjogi, morális és egészségügyi következményeiről, romboló hatásáról. Megegyeztünk abban, hogy a kérdésről miként a női esélyegyenlőségről, egyenjogúságról, a nők társadalmi helyzetéről máskor és bővebben kell beszélgetnünk.A teljes beszélgetés lehallgatható a Klubrádió honlapjáról:
SZOCIÁLPOLITIKA GÓRCSŐ ALATT
Milyen volt az előző kormány szociálpolitikája és hogyan alakul az új kormányé, mit nevezhetünk szociáldemokrata és mit konzervatív szociálpolitikának – erről beszélgettem június 30-án a Klubrádió Hatos műsorában Zolnay János szociológussal. Elmondta, hogy a szegénységi mutatók alapján Magyarország nem tartozik az Európai Unió legrosszabb tagállamai közé. Ugyanakkor a lakosság szociális helyzetét alapjában az határozza meg és befolyásolja negatívan, hogy a hazai foglalkoztatási ráta alig fele az uniós átlagnak.
 A szociális problémák jelentős része a magyar munkaerő alulképzettségében és nem kellő mobilitásában keresendő. Noha a mai fiatalok 80 % rendelkezik középfokú végzettséggel, ez nem segíti elő elhelyezkedésüket. Szóba kerültek a két évre lecsökkentett GYES, valamint a szegregált iskolai oktatás kérdései is, amelyet beszélgető partnerem határozottan elutasított. Zolnay János fenyegetőnek ítélte meg a gyermekszegénység erősödését. Elmondta, hogy az előző időszak szociális politikájában nem látta a szociáldemokrata értékek markáns kifejeződését, amit a Bajnai kormány egyébként szükséges és elkerülhetetlen válságkezelő intézkedései még tovább tompítottak. Az új kormány első lépései közül csak a vállalkozásokat serkentő egykulcsos adó bevezetésében látta a konzervatív szociálpolitika határozott megnyilvánulását.Horváth Aladár a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője, második beszélgető partnerem
 elmondta, számára most a tanulás és erőgyűjtés időszaka következik. Tanulmányozni kívánja a fekete polgárjogi mozgalmat, könyvet szándékozik írni az elmúlt húsz esztendő során összegyűlt tapasztalatairól. Egy hallgatói kérdésre reflektálva elmondta, rendszeresen kijár a terepre, azokra a helyekre ahol jogsértés, diszkrimináció éri a romákat, korábbi évei ezzel a tűzoltással teltek el. Természetesen nem várhatták el alapítványától és annak aktivistáitól azt, hogy fellépésükkor mintegy varázsütésre minden megváltozik, ám száznál is több komoly konfliktus megoldásához így is hozzá tudtak járulni. Határozottan elutasította azt a magyar közgondolkodásban a Jobbik ösztönzésére egyre inkább eluralkodó nézetet, hogy minden társadalmi és gazdasági gondunkért a romák felelősek. Véleménye szerint ezzel a torz elképzeléssel szemben a szocialista kormány sem vette fel elég hatékonyággal a harcot.A teljes beszélgetést meghallgathatja a klubrádió honlapján:
A MUNKA ÉLVEZET
Hivatásának két kiemelkedő és elismert mesterével beszélgettem június 2-án a Klubrádió Hatos című műsorában: a rendező Szikora Jánossal és Heller Ágnes filozófussal, esztétával, egyetemi tanárral.
 Szikora János most éppen Coelho 11 perc című darabját rendezi. Elhivatottan beszélt a brazil íróról, aki az élet nagy misztériumairól és a reményről írja népszerű könyveit. Sikerének kulcsa – megtalálni az elveszített reménysugarat. Ez a darabja modern Kaméliás hölgy. Genfbe költőző brazil lány hőse prostituáltként keresi kenyerét, ám szerelmes lesz s a szerelem felemelkedést jelent számára. Szikora János elmondta, rendezés közben végig attól félt, nehogy a darab giccsbe forduljon egy rossz operett fináléval, hiszen a megoldás, az hogy egy prostituált megtalálja a boldogságát a szerelemben nem szokványos. Coelho zsenialitása, hogy, hőse a váratlanul ölébe szakadt szerelmet nagy szenvedések árán érdemli ki s ezzel azt sugallja, sohase add fel, tenned kell a boldogságodért.Szikora János bevallotta: neki, mint művésznek egy nő személyisége sokkal izgalmasabb, több gazdagságot talál benne, kiismerhetetlen, veszélyesebb, rejtélyesebb.
Szólt arról, hogyan küldték a nyolcvanas évek elején Győrből „karanténba”, mert ellenzéki művészeknek adott lehetőséget. Miskolcon klasszikusokat rendezett, Rómeó és Júliát, a Karamazov testvéreket, majd Szolnokon a Doktor Zsivágót, úttörőként még a regény magyar megjelenése előtt. Elmondta, szerencsés periódust tudhat maga mögött. Ma már szabadnak érzi magát, olyan darabot vesz elő, amelyet akar, de ott motoszkál benne az aggodalom, ha nem lesz sikeres, többé nem hívják. Munka közben azonban nem gondolhat erre, csak a jelennek, a mai nap közönségének tud alkotni.
Heller Ágnes tagadta, hogy világpolgár lenne. Az embernek van egy hazája, s ha ott nem élhet, ahogy ő a Kádár-rendszer alatt,
 akkor talál magának otthont, jelesen Melbourneben vagy New Yorkban. Világértelmiségieken azokat érti, akik könyveit olvassák, meghívják, ez az értelmiség egy szűkebb rétege. Magyarországon tévés és rádiós fellépései alapján sokkal többen ismerik, a személyiséget kedvelték meg. Nincsenek illúziói, nem biztos, hogy a többség műveit is elolvasta. Heller Ágnes meggyőződése, hogy ha valaki tisztában van munkája, kutatása tárgyával, azt meg tudja fogalmazni olyan nyelven is, amely a szélesebb közönség számára érthető.A napi politika kapcsán kifejtette, most már mint honpolgár mondhat véleményt, nem az ellenzéki elutasítás álláspontjából. Előfordul, hogy a politikusok megkérdezik a véleményét, de általában oda sem figyelnek rá. Igaz, nem is tanácsot ad, csak reflektál bizonyos jelenségekre.
Sajátos véleménye van Heller Ágnesnek a sikerességről. Szerinte ha valamit elértél a büszkeség és az elégedettség belülről fakad, a hiúságot viszont az táplálja, hogy az elismerést másoktól szerezd meg. Fütyül mások véleményére, a kritikára is, ha nem barátoktól jön vagy nem jó szándékkal fogalmazzák meg. Vendégem határozott vonalat húzott a teljesítmény orientált és a sikerorientált álláspont között és az előbbit tartotta előbbre valónak. Bár bevallotta, hazudna, ha nem mondaná, hogy örül az elismerésnek. A mai celeb világ kapcsán kifejtette, amerikai barátai nem híresek akartak lenni, hanem tisztes hivatást, egyetemi tanári állást, saját könyveket akartak. Magyarországra később jutott el a celeb világ, többen akarnak hozzá tartozni, mint másutt, ahol már megszokták. Az értelmes és gondolkodó Amerika már nem hisz a hollywoodi álomgyárnak s nem is akar részese lenni. A világban csak a szellemi értéket elismerő ember őszintén naiv vallomása volt a beszélgetés a filozófusasszonnyal.
A SZÍNHÁZ A PILLANAT MŰVÉSZETE  Május 20-án az Alexandra Kávézóban a nemrég Kossuth-díjat kapott Margitai Ági színésznővel beszélgettem. Fél évszázados pályájának tanulságait összegezve elmondta: öröm számára, ha emlékeznek egy-egy színpadi alakítására. A színház a pillanat művészete, a varázslat csak az előadásig tart. A film jobban megőrzi a színészt.Szereti az embereket, mondja önirónikus félmosollyal, mert az ember egyszerre szép és borzalmas, és ez az ellentmondás lenyűgözi. A színészi munka emelkedettséggel és izgalommal jár, azonban Margitai Ági a magánéletben nem színészkedik. Őszinte, közvetlen, s egy kamaszlány kíváncsiságával várja, hogy az élet még milyen szerepet oszt rá.
Részletesebben fotóriporttal színesítve a „Barátaimmal beszélgetve” rovatban
MEGAJÁNDÉKOZNI AZ EMBEREKET
Május 19-én a Klubrádió Hatos műsorában két olyan emberrel beszélgettem, akik életcéljuknak tartják, hogy megajándékozzanak bennünket művészettel, élménnyel, és a legmagasabb rangú szellemi értékekkel.
 Markó Iván mint koreográfus, balett művész, a Magyar Fesztivál Balett művészeti vezetője, ezúttal íróként is bemutatkozott. Elmondta, hogy kisfiúként, mint egy pókerjátékos, egy lapra, a táncművészetre tette fel az életét. A jóisten megáldotta tehetséggel és megverte ezzel a szerelemmel, az édesanyja pedig egy hadseregre való szeretettel ruházta fel. Reggel, amikor a tükör elé áll, rémülten néz bele: ki ez a csúnya vénember? Nem akar ilyen lenni, neki is, miként minden táncosnak megvan a belső képe arról, milyen testet, kart, lábat szeretne magának. Ezt a vágyat valósította meg a próbateremben a tükör előtt. Tíz évébe került, míg kifaragta önmagát, mint balett táncost. S nem csak a balettintézetben, hanem minden este otthon a politúrozott szekrény előtt, mivel a családnak nem tellett nagy tükörre, a szülei horkolására táncolt.
Markó Iván szerencsésnek érzi magát, mert rengeteg szeretetet és bizalmat kapott a közönségtől. A közéletben nem tartozik se jobbra, se középre, se balra. A hatalom általában nem tudott mit kezdeni vele, ám, mindig voltak emberképű angyalok, akik nehéz pillanataiban a segítségére siettek. Életében a legnagyobb csalódás akkor érte, amikor a harmadik felvételi után egy balett tanár odakísérte az édesanyjához azzal, hogy alkalmatlan a táncművészetre. Akkor megfogadta, hogy táncos lesz.
A készülő könyve kapcsán arról beszélt, az íráshoz nyugalom, befelé nézés és őszinteség kell, s amíg egy szó nincs a helyén, addig nem tud tovább menni. Bevallotta, a zene az egyetlen művészet, amely képes megközelíteni a mindenséget, ám ezzel nem becsülte le a többi művészetet, a sajátját sem.
Szabó Stein Imrével arról beszélgettem, miért fordította újra Christopher Marlowe Doctor Faustus című drámáját. Marlowe szerinte nem az időszférába beszorult poros szerző, hanem az Erzsébet kor kiemelkedően nagy drámaírója, s a hat esztendő alatt, amíg Shakespeare és ő uralták a londoni színházakat, Marlowe volt az Olymposz csúcsa. Igazi lázadó, rebellis alkat, Faustus-a az európai alapmítosz kiemelkedő darabja. Az ember eladja a lelkét az ördögnek – mi is részesei vagyunk ennek mindennapos kompromisszumainkkal. Örült neki, hogy a Káel Csaba provokatív rendezésében a darabot a közönség jól fogadta. Shakespeare nagy túlélő volt, Marlowe viszont korán, 29 évesen kilépett a földi színjátékból.
 Szabó Stein Imrének az írói-műfordítói hivatás mellett másik nagy szenvedélye a televíziózás. Vágyálma az egyszerre informatív, tanító és szórakoztató tévé. Magyarországon nincs erős közszolgálati televízió, mint a BBC, s el kell fogadni, hogy a kereskedelmi televíziózás célja a pénzcsinálás az adott kereteken belül. Szabó Stein Imre sajnálattal jegyezte meg, hogy Magyarországon nem fogadják el azt, aki egyszerre sokféle dolgot csinál, kísérletező alkat. Szó esett a közéletről is, s ő nem a gazdasági gondokat látta a legégetőbbnek, hanem a társdalom mentális állapotát. Össze kellene fogni, hogy elfoglaljuk megérdemelt helyünket Európában – summázta véleményét. Meghallgatható (három rész):
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20100519-175902.mp3 http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20100519-182902.mp3 http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20100519-185902.mp3
MÉLYEBB ÉS ÉRDEMIBB VÁLTOZTATÁSRA VAN SZÜKSÉG
Nem tartottam istentől elrugaszkodott ötletnek a kormánypártnak azt a javaslatát, hogy a családi pótlék kifizetését az iskolalátogatáshoz kössék, hiszen ennek lehetősége ma is megvan – jelentettem ki az ATV május 18-i reggeli Jam műsorában. Elmondtam, hogy a közigazgatási hivatal vezetője, a jegyző már ma is eldöntheti, hogy a nevelési és iskoláztatási támogatásból álló pótlék második részét természetbeni juttatásra váltja. 10 óra iskolai hiányzás után figyelmeztetheti a szülőt és 50 óra hiányzás után intézkedhet. Ám azt is elmondtam, hogy ez csupán felületi kezelése a problémának, az első lépés. Mélyebb és érdemibb változtatásra van szükség, át kell alakítani az érintett családok életvitelét, mert a mintát a gyerekek otthonról hozzák. Megemlítettem a németországi „Szülők iskolájá”-t. Ez a kezdeményezés a munkanélküliek illetve a bevándorlók családjait segíti, hogy a szülők és a gyerekek jobban kötődjenek az iskolához s beszéltem a szociális munkások kiemelt szerepéről. Sajnos, nálunk ez a szakma még mindig harcol a presztizséért, a politika jobban bízik a látszólag azonnali eredményt ígérő adminisztratív intézkedésekben, mint a hosszadalmas nevelő és szociális munkában.
 Nem osztottam a műsorvezető azon feltételezését, hogy a női politikusok között kevesebb a szélsőséges, hiszen a nőket is vonzza a politika, vannak közöttük, akik az érzelmi politizálás hívei, szeretik a médiafelhajtást. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy női politikusok is jelen vannak a szélsőséges pártok soraiban, lásd az Európai Parlament előző, 6. ciklusában a fasiszta diktátor Benito Mussolini lányát, Alessandra Mussolinit vagy most a szélső jobboldali francia politikus, Le Pen lányát, Marine Le Pent. Ám azt is elmondtam, hogy az európai politizálásra jellemző, hogy ezeket a szélsőségeseket tudatosan kiszorítják a politikából s ebben konszenzus van jobb és baloldal között, nem engedik érvényesülni őket, nem juthatnak politikai pozíciókhoz s tevékenységük az érdemi munka helyett elsősorban a politikai botrányokozásra korlátozódik.
A teljes interjút lásd http://atv.hu/videotar/20100518_noi_kepviselok_is_vannak_szelsoseges_partokban
KRITIKUS ÉRTELMISÉGIKÉNT A KLUBRÁDIÓBAN Egyelőre kéthetente, 18.00 órától jelentkezem a Klubrádió HATOS című műsorának szerdai házigazdájaként, ahol társadalom és kultúra dolgairól beszélgetek ismert és kevésbé ismert személyiségekkel. Korábbi értékrendemet megőrizve igyekszem a kritikus értelmiségi álláspontját képviselni.
 Május 5-én Kertész Ákos és Gordon Agáta voltak a vendégeim. Kertész Ákossal az írói hivatás gondjairól beszélgettem. Vendégem abból a kérlelhetetlen alapállásból indult ki, hogy író nem hazudhat. Petőfit idézte: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed; nincs rád szüksége a világnak, s azért a szent fát félre tedd...” s ezt mindjárt módosította is: műveiben mindig a sajátjaként élte meg a század nagy fájdalmait. Míg az Aczél-korszakban regényeibe szőtte társadalomról alkotott véleményét, most keményebb és nyíltabb politikaipublicisztikája. Kertész Ákos elmondta, bár a harag rossz tanácsadó, mindig kicsit haragból ír, amikor téveszméket korrigál. Kiállt amellett, hogy a nőknek is joguk van a részvételre a politikában: „a férfiak eléggé leszerepeltek ezen a téren, új értékeket kell felmutatni, a jóságot, az empátiát, az anyaság erejét, a természet szeretetét” s erre a nők lennének igazából képesek. A szerelemről bevallotta, „a létező legszebb téboly”-nak tartja s hozzátette, „az ismeri a nőket, aki egy nőt ismer igazán” és ez még akkor is igaz, ha életében többször váltott társat. Minden kapcsolatba úgy lépett bel, hogy megfogadta, monogám lesz, de végül őt tették lapátra. Gordon Agátával először Stieg Larsson Millenium trilógiájáról beszélgettünk, annak hősnőjéről, aki egy új nőtípust testesít meg, harcol az erőszakos világ ellen és győz, szembe mer menni az előítéletekkel, az atrocitásokkal s sok új dolgot fedez fel önmaga számára. Harcában fontos szerep jut a szövetségnek férfi és nő között.
Megegyeztünk abban is, hogy napjainkban a férfiak nem tudnak megbirkózni a rájuk nehezedő terhekkel. Gondja a hazai közéletnek, hogy nincsenek olyan politikusok, akik belátnák, mennyire károsak a nemi sztereotípiák. Gordon Agáta most új művön dolgozik, a címe „Üdvregény”, melyben kedvenc negyedemről, gyerekkorom színhelyéről a Józsefvárosról ír, annak Magdolna negyedéről, a szociális rehabilitációról, lecsúszott, kisemmizett, kiközösített emberek világát idézi empátiával és magas művészi szinten.
Aki kíváncsi a közel egy órás beszélgetésre, az meghallgathatja az alábbi linken:
HÉTKÖZNAPI HŐSIESSÉG
A Holocaust Emlékőrzéséért Baráti kör tavalyi közgyűlésén hallottunk először Jane Hainingről, a
 skót presbiteriánus missziós nővérről. Egyike volt azoknak a hőslelkű hétköznapi embereknek, akik mentették az üldözött zsidókat, s ezért életükkel fizettek. Bátorságukkal és önfeláldozásukkal példaképei lehetnek a fiataloknak, feltéve, ha nevüket megőrzi a történelem. Mert a történelem és az emlékezés csalfa és hűtlen, és gyakran éppen azokról feledkezik meg, akik mindenkinél jobban megérdemelnék, hogy megőrizzük emléküket. Mi, a Baráti Kör, emlékezni és emlékeztetni akarunk egy olyan nőre, aki a tanítványai elbeszélései szerint igényes, puritán, derűs és türelmes volt, osztozott örömükben és bánatukban s a fasizmus rémisztő sötétjében sem hagyta magára a Skót Intézetben tanuló, többségében árva zsidó gyerekeket. A polgári élet biztonsága és békéje helyett az önfeláldozást választotta, és a halálba is elkísérte a gondjára bízottakat.
Halála előtt két nappal – miközben egy marhavagonban Auschwitzba szállították – ezt írta: „Itt úton a mennyek felé hegyek vannak, de nem olyan szépek, mint a mieink.” Élhetett volna a hegyei között, sértetlenül hazamehetett volna, de akkor sosem lett volna egyetlen nyugodt pillanata sem - vallotta róla a testvére.
Kevés hozzá hasonló embert ismerünk. Nem véletlenül nyilvánított őt Gordon Brown brit miniszterelnök hősnek, és nevezik gyakran a britek Schindlerének.
Elbizonytalanodó, sok szempontból értékeket vesztő korunkban újra megjelentek és terjednek szélsőséges eszmék. Különösen fontosnak tartom, hogy a köztudat részévé tegyük Jane Haining életét és példáját. Javasoljuk, hogy a 2010-es év legyen Jane Haining emlékév, ahogyan a 2009-es Stehlo Gábor emlékéve volt. Ősszel konferenciát szervezünk, amelyen azoknak a hétköznapi hősöknek az életéről és példájáról lesz szó, akik a Holocaust idején mentették vagy menteni próbálták a zsidó üldözöttek életét. Szeretnénk, ha színi előadás készülne Jane Haining életéről, amelyet a Skót Intézet mutatna be.
Kérjük, hogy az emberi humanitás, hősiesség és önfeláldozás örök mementójaként kerüljenek fel a neveik a Holocaust Dokumentációs Központ emléktáblájára.
Elhangzott a Baráti Kör a Holokauszt Emlékőrzéséért Egyesület a Budapesti Skót Misszióval, és a Jane Haning Alapítvánnyal együtt tartott megemlékezésén, május 5-én a Skót Misszió budapesti templomában.
A POLITIKA A FÉRFIAK DOLGA LENNNE?
A rendszerváltás óta a magyar parlamentben tartósan 10 % alatt van a női képviselők aránya. Az új kormányban egyetlen nő sincs. Miért van ez így és jó-e az, ha így van? Ezt a kérdést boncolgattam május 4-én reggel az ATV Jam műsorában. Megállapíthattuk, hogy kulturálisan, történelmileg patriarchális országban élük, ahol elfogadott, hogy „a politika a férfiak dolga”. Ez nincs így a nyugati demokráciákban, s minél messzebb megyünk Keletre, a helyzet rosszabbodik.
Miért nem szavaznak a nők a nőkre, miért nem akarják a pártok nőpolitikusok bevetésével megnyerni a lakosságon belül számbelileg erősebb „gyengébb” nemet? A nők megszólítása a szavazóurnáig tart csak, a voksok leadása után ez a kedv elhal. A mostani langyos választási kampány a „változást akarunk” óhaján túl semmit nem kínált a nőtársadalomnak, nem törődött a sajátos női gondokkal, nem szólította mg a fiatal nőket, a családanyákat s a sort folytatni lehetne. S a pártokat a gyenge civil szervezetek nem kényszerítették erre. S azt is elfelejtették, hogy új, női arcok akár előnyt is hozhatnak a politikában. Kétnemű demokrácia kétnemű képviseletet érdemel. Több bizalmat kell adni a nőknek, ők képesek ugyanúgy irányítani, min a férfiak. Hogy miért vannak többen a nők a helyi politikában, a politikai hatalmi piramis alján s miért nem jutnak el a csúcsig? A „macsó világban” a férfiak tudják, hogyan lehet érvényesülni. Nem igaz, hogy a nők nem szeretnének beleszólni a közösség dolgaiba. Az is tény, hogy vmaradhatnak nők akkor is, ha vezető politikusok. Az áldatlan helyzeten a kvóta csak a női politikusok induláskor segít, alapvető változáshoz a macsó kultúra megváltoztatása szükséges.
A beszélgetést megnézheti, ha ráklikkel: http://atv.hu/videotar/20100504_egyre_kevesebb_no_vallal_szerepet_a_politikaban KÉTNEMŰ DEMOKRÁCIÁBAN ÉLÜNK
„Kétnemű demokráciában élünk, amelyben a nemek arányos képviseletére is szükség van, mert ha ez nincs meg, akkor a demokrácia alapjai sérülnek meg” – jelentettem ki április 27-én reggel a TV2 „Mokka” című műsorában. Szóltam arról is, hogy az új parlamentben még a korábbinál is kevesebb nő kapott helyet. Nem helytálló a világ kettéosztása női és férfi hivatásra, hogy a nőknek csak az óvoda-, iskola- és egészségügyben lehet szerepük, hogy a politika úgymond „férfi munka”. Az sem igaz, hogy válság kezelését is csak a férfiak végezhetik el. Szóltam arról, hogy az európai gyakorlat mintegy 30 %-os női részvételt mutat a politikában és a közéletben. Utaltam arra is, hogy az egyenjogúság elsősorban a szociáldemokrácia szívügye s legerősebben a skandináv jóléti államokban érvényesül. De ami a lényeg, nem csak személyek kellenek, hanem az is, hogy az érdekek érvényesüljenek a közéletben, politikában, a mindennapokban.
Részletesebben a Tv2 műsorán, lásd http://tv2.hu/mokka/video/kevesebb-no-jutott-be-a-parlamentbe NEM FÁRASZT, HA TÖBB ÉLETET KELL ÉLNEM
Ugyan miről is kérdezgethettek volna március 11-én Komáromban, a város szlovákiai oldalán az olvasók, ha nem arról, hogyan lehet egyszerre több életet élni, politikusnak, tudós szociológusnak, írónak és nagymamának lenni s megfelelni mindezeknek az elvárásoknak. Ezekről az írói és személyes dolgokról faggatott a példamutatóan szépen berendezett Pantha rei boltban a műsorvezető Kiss Réka. Hogyan születik egy mű, mennyi benne az önéletrajzi elem, mit akartam vele üzenni, miért úgy és nem másképp bonyolódik a hősök élete – izgalmas és az alkotás folyamatát elevenen érintő kérdéseket kaptam. Közben megtalált a sajtó is, interjút adtam a mind tartalmában, mind küllemében igen rokonszenves szlovákiai magyar nyelvű női magazinnak, az Új Nő-nek. Munkatársuk, Jankovic Nóra alaposan megfaggatott. Beszélnem kellett a helyi tévé kamerája előtt is arról, hogy hogyan lesz egy szakpolitikusból szépíró. Természetesen terveimről is faggattak. Elmondtam, nagy fába vágtam a fejszét, színdarabot írok. Nem maradhatott el a baráti hangulatú este végéről a dedikálás sem. Fotóriport "Az országot járva" rovatban
MÁR MEGINT ELFELEDKEZTEK RÓLUNK Propeller, március 3. Nemrég még azon háborogtam, miért nincs több nő a politikában. Joggal, de úgy látom, még ennél is nagyobb a baj. Mert miközben vészjósló adatok látnak napvilágot arról, hogy Magyarország népessége öregszik, a lakosság száma csökken, a házasodási kedv lanyhul és egyre kevesebb gyerek születik, a kampányban minderről egy árva szó sem esik.
Falvédős konzervatív, a nőket a konyhába visszaparancsolni vágyó politikusok a „feministákra” támadnak - mintha lenne egyáltalán bármilyen feminista mozgalom Magyarországon – hogy megvédjék az óvodások nemi identitását. Attól félnek, hogy az a néhány közhelyes mondat, ami az Oktatási Minisztérium kiadványában a nemi sztereotípiákról megjelent, veszélyezteti a gyerekek egészséges nemi fejlődését. Itt tartunk. De ki beszél arról, hogy még mindig csak vágyálom az azonos értékű munkáért azonos bér elve? Hogy nagyságrendekkel kevesebb nő van vezető pozícióban? Hogy egyes szakmák elnőiesednek - ami senkinek nem jó, sem nekünk, nőknek, sem azoknak, akiket a szakma érint - hogy nincs megfelelő védelem a családi erőszakkal szemben, és nincs megfelelő segítség abban, hogy szülés után a nők visszataláljanak a munkájukhoz, és a gyereknevelés mellett is teljes életet élhessenek hivatásban, közösségben, netán a közéletben?
Ezt a választást nem tekinthetjük a demokrácia ismeretét és tiszteletét jelző garanciának. A demokrácia ugyanis az értékek és a különféle gondolkodásmódok olyan széles és átfogó rendszere, amelyben elismerik és tisztelik nem pusztán a politikai, hanem a társadalmi és a kulturális jogokat és különbözőségeket, ahol nem sikkadnak el a nők, a férfiak és a gyerekek sokféle gazdasági és szociális jellemzői és érdekei. Ebben az értelemben (is) igaz, hogy politikai demokráciánk kiforratlan. Az, hogy a politikusok megfeledkeznek fontos társadalmi csoportokról, hogy a macsópolitizálás általánosan elfogadott normává lett, csak tovább mélyíti a szakadékot a politikai osztály és a választók között. Nem „nőpolitikával”, nem is „családpolitikával” kellene előhozakodni a kampányban a megszokott bal- illetve jobboldali eszmerendszer logikája szerint. Olyan átfogó programot szeretnék végre látni, amely egyszerre szól a különböző társadalmi csoportok koruk, nemük, iskolázottságuk, lakóhelyük, egészségi állapotuk szerinti helyzetéről, a társadalmi intézményeket átitató patriarchális szemléletről, a kirekesztés mechanizmusairól, és mindezek orvoslásáról.
Ma a politikai elit nem partner a nők és a családok részvételét segítő stratégiák kialakításában. Pedig a nők munkaerőpiaci diszkriminációja, családon belüli szerepváltozásai, a szociális ellátórendszer átalakulása, a családon belüli erőszak, a prostitúció visszaszorítása, a női méltóság megteremtése a médiában – mind érdemes arra, hogy a közbeszéd fókuszába kerüljön. Nyilván idén is lesz nőnap, megugrik a virágárusok forgalma, lesz sok köszöntő, virágcsokor, mézes-mázos szöveg is. De ki szól arról, hogy a nők még ma is a politika árvái, s ha a politikai voksszerzés tülekedő küzdelmében ennyire nem számítanak, ugyan mit várhatnak azután?
Orbán Viktor évértékelő beszéde álmodásra késztető beszéd volt arról, hogyan juthatunk egyre magasabbra. De mivel éppen az a tartalom hiányzott belőle, amely a beszédet élettel töltötte volna meg, nem tekinthető többnek, mint politikai reklámnak, ami egy kormányzásra készülő párt vezetőjétől mégiscsak kevés. A Fidesz kommunikációs szakemberei azt mondják, ez ilyen műfaj. Bűn, sőt hiba lett volna bármilyen programmal előállni, mert az ronthatja a párt győzelmi esélyeit, és különben is: a választók soha nem pártprogramra szavaznak. Ebben az érvelésben azonban több hiba is van. Először is a választóknak joguk van ismerni egy kormányzásra készülő párt programját. Másodszor: a Fidesznek is érdeke, hogy intellektuális erejét megmutassa, már csak azért is, mert ha szavazatokat akar szerezni a Jobbiktól, amely maga is egy egész álomgyárat működtet Nagy-Magyarországról, turulmadárról, miegymásról, akkor konkrét mondandóval, ütős üzenetekkel kell előállnia. Nem olyan ígéretekre gondolok, mint az otthoni pálinkafőzés legalizálása, vagy az általános fizetésemelés az egészségügyi dolgozók számára. A választót hiteles, megvalósíthatónak ígérkező javaslatokkal kell az urnákhoz csalogatni. Nem elég annyit mondani: repülj velem! Azt is el kell árulni, merre lesz az utazás, és mi vár ránk az út végén.
Álmok, ébredések Az író se nem tükör, se nem fényképész, inkább olyan ember, akinek álmai vannak. Álmodozhat például arról, hogy a 2010-es esztendő, megszabadulván a sorstragédia fátumától, a beváltott ígéretek és a megvalósuló álmok éve lesz. Először a magyar történelem során, húsz évvel azután, hogy a nemzet a saját kezébe vehette sorsa irányítását. És arról is, hogy kikászálódunk végre a nagy nemzeti „adok-kapok” mindent felőrlő mocsarából, és képesek leszünk úgy gondolkodni és dönteni ügyeinkről, hogy nem a mindennapi politikai pankráció szabályait követjük. Nyolc viharos esztendő után a hatalomból kiszorultak nem acsarkodnak, a hatalmon lévők pedig nem az ellenzékkel, hanem a nemzet ügyeivel foglalkoznak.
A szimbolikus, érzelmi politizálás jelentőségét nem akarom alábecsülni, többször is láttuk, mekkora jelentősége van. De ha egy kampányból hiányzik az intellektuális erő, ami nélkül sosem tudjuk meg, kinek, milyen elképzelése van arról, hová vezetné az országot az elkövetkező években, akkor tényleg baj van. A kiábrándult, elfásult, politikától elundorodott szavazók felrázására és mobilizálására szűk két hónap van hátra. A választók negyven százaléka bizonytalan, ma még nem tudja, kire adná a voksát. Hát tényleg senki nem akar segíteni nekik?
Nem téved nagyot az, aki a választási küzdelemben álmokkal is kampányol, hiszen az emberek legjobban mégiscsak azt szeretnék tudni, milyen jövőt képzelhetnek el maguknak ebben az országban. A politikusi álom ilyenkor valójában nem más, mint annak a kifejezése: a te jövendő világodhoz tartozom, és hidd el, jó lesz ott élni. Csakhogy az álmoknak biztos lábakon kell állniuk. Hosszú távon csak az a politikai párt számíthat sikerre, amely arról is mond valamit, hogyan akarja menedzselni a válságot, felszámolni a munkanélküliséget és a szegénységet, segíteni a vállalkozásokat, mikor akarja bevezetni az eurót, és akar-e állampolgárságot adni az erdélyi magyaroknak, vagy sem. Magyarán: a kormányzóképességét kell bizonyítania, miközben szárnyalni engedi a fantáziáját.
Nagy médiahabzás, kevés tartalom, sok elemzés a pártprogramok szükségességéről. Valahogyan így jellemezhető a mostani választási kampány, amely egyelőre inkább álkampány, mint igazi. Minden politikus úgy tesz, mintha gőzerővel kampányolna, valójában agyba-főbe ígér, álmodik, vagy csöndesen bóbiskol két megszólalás között. Annál virgoncabbak a politikai elemzők, akiknek a szövegeit sokkal jobban ismeri az ország, mint a politikai pártok programjait.
REPÜLJ VELEM!
„Kétnemű demokráciában élünk, amelyben a nemek arányos képviseletére is szükség van, mert ha ez nincs meg, akkor a demokrácia alapjai sérülnek meg” – jelentettem ki április 27-én reggel a TV2 Mokka című műsorában. Szóltam arról is, hogy az új parlamentben még a korábbinál is kevesebb nő kapott helyet. Nem helytálló a világ kettéosztása női és férfi hivatásra, hogy a nőknek csak az óvoda-, iskola- és egészségügyben lehet szerepük, hogy a politika úgymond „férfi munka”. Az sem igaz, hogy válság kezelését is csak a férfiak végezhetik el. Szóltam arról, hogy az európai gyakorlat mintegy 30 %-os női részvételt mutat a politikában és a közéletben. Utaltam arra is, hogy az egyenjogúság elsősorban a szociáldemokrácia szívügye s legerősebben a skandináv jóléti államokban érvényesül. De ami a lényeg, nem csak személyek kellenek, hanem az is, hogy az érdekek érvényesüljenek a közéletben, politikában, a mindennapokban.
Miért nem szavaznak a nők a nőkre, miért nem próbálják a pártok nőpolitikusok bevetésével megnyerni a lakosságon belül számban "erősebb" gyengébb nemet? A nők megszólítása a szavazóurnáig tart, a voksok leadása után ez a kedv elhal. A mostani langyos választási kampány a „változást akarunk” óhaján túl semmit nem kínált a nőtársadalomnak, nem törődött a sajátos női gondokkal, nem szólította meg a fiatal nőket, a családanyákat s a sort folytatni lehetne. A pártokat a gyenge civil szervezetek nem kényszerítették erre. Azt is elfelejtették, hogy új, női arcok akár előnyt is hozhatnak politikában. Kétnemű demokrácia kétnemű képviseletet érdemel. Több bizalmat kell adni a nőknek, akik képesek ugyanígy irányítani, mint a férfiak. Hogy miért vannak többen a nők a helyi közéletben, a politikai hatalmi piramis alján s miért nem jutnak el a csúcsig? A „macsó világban” a férfiak jobban tudják, hogyan lehet érvényesülni. Nem igaz, hogy a nők nem szeretnének beleszólni a közösség dolgaiba s maradhatnak nők akkor is, ha vezető politikusok. Az áldatlan helyzeten a kvóta a női politikusoknak csak az induláskor segít, alapvető változáshoz a macsó kultúra megváltoztatása szükséges.
 A magyar parlamentben a rendszerváltás óta tartósan 10 % alatt van a női képviselők aránya. Az új kormányban egyetlen nő sincs. Miért van ez így és jó-e az, ha így van? Ezt a kérdést boncolgattam május 4-én reggel az ATV Jam műsorában. Megállapíthattuk, hogy kulturálisan, történelmileg patriarchális országban élük, ahol elfogadott, hogy „a politika a férfiak dolga”. Ez nincs így a nyugati demokráciákban s minél Keletebbre megyünk, a helyzet annál inkább rosszabbodik.
SZOCIÁLPOLITIKA GÓRCSŐ ALATT
Milyen volt az előző kormány szociálpolitikája és hogyan alakul az új kormányé, mit nevezhetünk szociáldemokrata és mit konzervatív szociálpolitikának – erről beszélgettem június 30-án a Klubrádió Hatos műsorában Zolnay János szociológussal. Elmondta, hogy a szegénységi mutatók alapján Magyarország nem tartozik az Európai Unió legrosszabb tagállamai közé. Ugyanakkor a lakosság szociális helyzetét alapjában az határozza meg és befolyásolja negatívan, hogy a hazai foglalkoztatási ráta alig fele az uniós átlagnak. A szociális problémák jelentős része a magyar munkaerő alulképzettségében és nem kellő mobilitásában keresendő. Noha a mai fiatalok 80 % rendelkezik középfokú végzettséggel, ez nem segíti elő elhelyezkedésüket. Szóba kerültek a két évre lecsökkentett GYES, valamint a szegregált iskolai oktatás kérdései is, amelyet beszélgető partnerem határozottan elutasított. Zolnay János fenyegetőnek ítélte meg a gyermekszegénység erősödését. Elmondta, hogy az előző időszak szociális politikájában nem látta a szociáldemokrata értékek markáns kifejeződését, amit a Bajnai kormány egyébként szükséges és elkerülhetetlen válságkezelő intézkedései még tovább tompítottak. Az új kormány első lépései közül csak a vállalkozásokat serkentő egykulcsos adó bevezetésében látta a konzervatív szociálpolitika határozott megnyilvánulását.
Horváth Aladár a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője, második beszélgető partnerem elmondta, számára most a tanulás és erőgyűjtés időszaka következik. Tanulmányozni kívánja a fekete polgárjogi mozgalmat, könyvet szándékozik írni az elmúlt húsz esztendő során összegyűlt tapasztalatairól. Egy hallgatói kérdésre reflektálva elmondta, rendszeresen kijár a terepre, azokra a helyekre ahol jogsértés, diszkrimináció éri a romákat, korábbi évei ezzel a tűzoltással teltek el. Természetesen nem várhatták el alapítványától és annak aktivistáitól azt, hogy fellépésükkor mintegy varázsütésre minden megváltozik, ám száznál is több komoly konfliktus megoldásához így is hozzá tudtak járulni. Határozottan elutasította azt a magyar közgondolkodásban a Jobbik ösztönzésére egyre inkább eluralkodó nézetet, hogy minden társadalmi és gazdasági gondunkért a romák felelősek. Véleménye szerint ezzel a torz elképzeléssel szemben a szocialista kormány sem vette fel elég hatékonyággal a harcot. A teljes beszélgetést meghallgathatja a klubrádió honlapján: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20100630-175909.mp3 http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20100630-182908.mp3 http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20100630-185908.mp3 HÍRNÉV ÉS EMBERI ÉRTÉKEK
Nagy Imre halálának és újratemetésének évfordulója alkalmából ifjabb dr. Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság elnöke volt egyik beszélgetőpartnerem június 16-án a Klubrádió "Hatos" műsorában.
 Az 1956-os forradalom után mártírhalált halt Donáth Ferenc fia őszintén elmondta aggodalmait a hazai közélet, társadalmi helyzet kapcsán. Úgy érzi, hogy az állam nem látja el a rá testált feladatokat, nincs ellensúly a hatalmi ágazatok között. Tíz millió magyar sorsát meghatározó alaptörvény megfogalmazását néhány ember végzi s nem kerül igazi társadalmi vitára. Pedig ötvenhat öröksége éppen abban nyilvánul meg, hogy az emberek szólhassanak bele a sorsukat befolyásoló döntésekbe. Abban viszont egyetértettünk, hogy az elmúl húsz esztendő lehetőséget nyújtott arra, hogy kezükbe vegyük sorsunk irányítását, megvalósítsuk vágyainkat. A „celeb” szó manapság sokunkban rossz érzetet kelt. Tallós Rita színművésznővel, a TV2 volt sztárjával arra kerestem a választ, van-e élet a celebség után?
A művésznő elmondta, hogy a színészvilág manapság másképp működik, mint korábban. Előbb lesz valaki
 celeb, és azután válik színésszé, a szakmát kevéssé ismerő fiatalok belekerülnek a sorozatokba s hírnévre tesznek szert. Régen ez fordítva történt, előbb lettél színész, és azután lett híred és neved. Ugyanakkor nem tagadja, sokat köszönhet a kamera előtt eltöltött négy esztendőnek, mert sok mindent megtanult és szakmailag is kiteljesedett élete. A pillanatnyi válságon, a celeb világból való kikerülésen egy jó társ, partner közelsége átsegít Az életkor előre haladtával teljesedik ki a színész, az átélt élmények beépülnek a játékába. A sikeres tévészereplés után is igazi szerelme a színház maradt. Tallós Rita elmondta, ősztől – ha tervei megvalósulnak –„Párnakönyv”-emből készült monodrámában is látni fogják rajongói.A két beszélgetést teljes terjedelemben meghallgathatja, ha ráklikkel:
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20100616-185907.mp3
A LELKI INTELLIGENCIÁRÓL HELLER ÁGNESSEL
A széleskörű közvélemény kutatások szerint is Magyarország egyik legokosabb asszonya, Heller Ágnes volt június 10-én, csütörtökön vendégem az Alexandra kávézóban.
 A beszélgetés elején mindjárt eloszlatott egy a személyével kapcsolatos téveszmét – nem érzi magát világpolgár értelmiséginek, mert ilyen szerinte nem is létezik. Az értelmiség sokféle, ahány ország annyi jellemzője van, nem lehet beskatulyázni semmiféle közös dobozba. Őszintén szólt emberi kapcsolatairól, csak olyan emberekkel tud barátkozni, akik számára érdekesek, akikkel van miről beszélgetnie. S itt nem elsősorban a tárgyi tudás a lényeg, hanem az érdeklődés a világ dolgai iránt. Ő ezt lelki intelligenciának nevezte. Ugyanakkor joggal irtózik a kaucsuk erkölcsiségű emberektől, a két szó jelentését azt hiszem nem kell különösebben magyaráznom.
 Heller Ágnes a női egyenjogúságot nehezen és csak távlatokban elérhetőnek tartja, ám személyes példája azt igazolta, hogy a családi feladatok teljesítése mellett azért mindig jutott ideje az intenzív munkára, a filozófiára is. Igaz, ebben életének társai, férjei is segítették.Szó esett arról, hogy miért tarja példamutatónak az amerikai demokráciát, ahol nem csak demokrácia van, de jogtisztelet is. Beszélt a szabadságról, ami felelősséggel párosul, ezt a felelősséget nem éreztük a diktatúrák, a Kádár-korszak idején. Érdekes eszmefuttatásban osztotta meg közelebbi alkotói terveit, könyvet ír az álomról, annak filozófiájáról, melyben majd elemzi létrejöttét, válfajait is. Az álom az egyéniség tükre - ebben megegyeztünk vele.
A MUNKA SZÁMUKRA ÉLVEZET ÉS GYÖNYÖRŰSÉG
Hivatásának két kiemelkedő és elismert mesterével beszélgettem június 2-án a Klubrádió Hatos című műsorában: a rendező Szikora Jánossal és Heller Ágnes filozófussal, esztétával, egyetemi tanárral.
Szikora János most éppen Coelho 11 perc című darabját rendezi. Elhivatottan beszélt a brazil íróról, aki az élet nagy misztériumairól és a reményről írja népszerű könyveit. Sikerének kulcsa – megtalálni az elveszített reménysugarat. Ez a darabja modern Kaméliás hölgy. Genfbe költőző brazil lány hőse prostituáltként keresi kenyerét, ám szerelmes lesz s a szerelem felemelkedést jelent számára. Szikora János elmondta, rendezés közben végig attól félt, nehogy a darab giccsbe forduljon egy rossz operett fináléval, hiszen a megoldás, az hogy egy prostituált megtalálja a boldogságát a szerelemben nem szokványos. Coelho zsenialitása, hogy, hőse a váratlanul ölébe szakadt szerelmet nagy szenvedések árán érdemli ki s ezzel azt sugallja, sohase add fel, tenned kell a boldogságodért.
Szikora János bevallotta: neki, mint művésznek egy nő személyisége sokkal izgalmasabb, több gazdagságot talál benne, kiismerhetetlen, veszélyesebb, rejtélyesebb.
Szólt arról, hogyan küldték a nyolcvanas évek elején Győrből „karanténba”, mert ellenzéki művészeknek adott lehetőséget. Miskolcon klasszikusokat rendezett, Rómeó és Júliát, a Karamazov testvéreket, majd Szolnokon a Doktor Zsivágót, úttörőként még a regény magyar megjelenése előtt. Elmondta, szerencsés periódust tudhat maga mögött. Ma már szabadnak érzi magát, olyan darabot vesz elő, amelyet akar, de ott motoszkál benne az aggodalom, ha nem lesz sikeres, többé nem hívják. Munka közben azonban nem gondolhat erre, csak a jelennek, a mai nap közönségének tud alkotni.
Heller Ágnes tagadta, hogy világpolgár lenne. Az embernek van egy hazája, s ha ott nem élhet, ahogy ő a Kádár-rendszer alatt, akkor talál magának otthont, jelesen Melbourneben vagy New Yorkban. Világértelmiségieken azokat érti, akik könyveit olvassák, meghívják, ez az értelmiség egy szűkebb rétege. Magyarországon tévés és rádiós fellépései alapján sokkal többen ismerik, a személyiséget kedvelték meg. Nincsenek illúziói, nem biztos, hogy a többség műveit is elolvasta. Heller Ágnes meggyőződése, hogy ha valaki tisztában van munkája, kutatása tárgyával, azt meg tudja fogalmazni olyan nyelven is, amely a szélesebb közönség számára érthető.
A napi politika kapcsán kifejtette, most már mint honpolgár mondhat véleményt, nem az ellenzéki elutasítás álláspontjából. Előfordul, hogy a politikusok megkérdezik a véleményét, de általában oda sem figyelnek rá. Igaz, nem is tanácsot ad, csak reflektál bizonyos jelenségekre.
Sajátos véleménye van Heller Ágnesnek a sikerességről. Szerinte ha valamit elértél a büszkeség és az elégedettség belülről fakad, a hiúságot viszont az táplálja, hogy az elismerést másoktól szerezd meg. Fütyül mások véleményére, a kritikára is, ha nem barátoktól jön vagy nem jó szándékkal fogalmazzák meg. Vendégem határozott vonalat húzott a teljesítmény orientált és a sikerorientált álláspont között és az előbbit tartotta előbbre valónak. Bár bevallotta, hazudna, ha nem mondaná, hogy örül az elismerésnek. A mai celeb világ kapcsán kifejtette, amerikai barátai nem híresek akartak lenni, hanem tisztes hivatást, egyetemi tanári állást, saját könyveket akartak. Magyarországra később jutott el a celeb világ, többen akarnak hozzá tartozni, mint másutt, ahol már megszokták. Az értelmes és gondolkodó Amerika már nem hisz a hollywoodi álomgyárnak s nem is akar részese lenni. A világban csak a szellemi értéket elismerő ember őszintén naiv vallomása volt a beszélgetés a filozófusasszonnyal.Ha meg szeretné hallgatni a teljes beszélgetést, klikkeljen rá az alábbiakra (a műsor három részre osztott:
A SZÍNHÁZ A PILLANAT MŰVÉSZETE
Peterdi Pál örökzöld mondásával kezdtük a beszélgetést Beregi Péter színművésszel, a hazai kabaré
Július 28-án a Klubrádió Hatos műsorában Csizmadia Ervinnel arról beszélgettem, vonható-e párhuzam napjaink és a 30-as évek politikája között, búcsúzhatunk-e a jogállamtól? Beszélgetőpartnerem azt
emelte ki, hogy a magyar történelemben eddig példa nélküli helyzet állt elő, egy párt szerzett kétharmados többséget a parlamentben. Kifejtette: a politikai interaktív műfaj, a rossz kormányzás következménye lett a választási eredmény. A magyar közélet gondjaként említette, hogy minden váltás egyben gyökeres változást követel, így történt ez Bethlen István esetében is, aki a gazdaságot bevitte Európába, ám a politikát nem. Végül is minden baj okáért őt kiáltották ki. Gondként említette, hogy nálunk nincs hagyománya a pártok közötti együttműködésnek, Hollandiában a jobb és baloldal például évek óta együtt kormányoz. Nálunk a hatalmon lévővel szemben soha sincs alternatíva, éles és áthidalhatatlan az árok a táborok között. Ennek a szélsőséges magatartásnak a meghaladása nem okos emberek elhatározásának az ügye. A FIDESZ érzelmi politizálást folytat, miután a gazdaság területén kicsi vagy nincs mozgástere s ezt a közvélemény elfogadja és értékeli. A félelmi reflexek bele vannak kódolva a politikába, nincs sok esély a jelenlegi szemben állás meghaladására. Noha tagadta a 30-as évek politikai gyakorlatának visszatérését, nem látott lehetőséget a mielőbbi kibontakozásra.Forgách Zsuzsa íróval, szociológussal, emberjogi szakértővel arról beszélgettem, hogy miért képtelen a köztudat és a törvény is határt húzni a testről, a szexualitásról szóló irodalom, művészet és a
pornográfia között. A facebook-ról színvonalas feminista irodalmi műveket tiltottak le pornográfia címén – ezt azóta megszűntették – miközben a gyermekpornográfia szabadon jelen van. A magyar közgondolkodásban és irodalomban Forgách Zsuzsa leginkább azt hiányolta, hogy nem jelenik meg az, mit gondoltak a nők magukról, hogyan élik meg szexualitásukat. Mindezt a domináns nem igénye és véleménye határozza meg. Beszélgetőpartnerem határozott fellépést igényelt a prostitúcióval szemben, ami megengedhetetlen és embertelen. Magyarország sohasem tartotta be a New York-i egyezményt. Forgách Zsuzsa elvetette a német módszert - ami még számos országban elfogadott - hogy tekintsék szakmának a prostitúciót. A szexipar teljes körű legalizálása tragikus hatású lehet, mert a prostitúció elválaszthatatlan az embercsempészettől, a kábítószer kereskedelemtől, a kizsákmányolástól, adócsalástól, nem is szólva emberjogi, morális és egészségügyi következményeiről, romboló hatásáról. Megegyeztünk abban, hogy a kérdésről miként a női esélyegyenlőségről, egyenjogúságról, a nők társadalmi helyzetéről máskor és bővebben kell beszélgetnünk.A teljes beszélgetés lehallgatható a Klubrádió honlapjáról:
AKINEK HUMORA VAN, MINDENT TUD, AKINEK NINCS, MINDENRE KÉPES
Július 14-én a Klubrádió Hatos című műsorában Louise Vasvari New Yorkban élő nyelvész, társadalomtudós volt első vendégem. Az amerikai elnökválasztás tanulságait elemeztük különleges
TUDATOS ÉLETET ÉLNI Augusztus 25-én, szerdán a Klubrádió Hatos című műsorának első felében Balázs Gáborral, a budapesti Izraeli Kulturális Intézet igazgatójával beszélgettem. Elmondta, hogy ez az első külföldön megnyitott izraeli kulturális intézet, amin nem lehet csodálkozni, hiszen Izrael állam 62 éves történelme folyamatos háborúk sorozata s most érkeztek el oda, hogy kulturális téren kezdeményezzenek. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy az izraeli kultúra az európai kultúra szerves része. Az intézetet a Jewish Agency illetve magánszemélyek tartják fenn, nem állami támogatással működik. Célja nem a zsidó, hanem a fiatal, alig százéves múltra visszatekintő s voltaképpen multikulturális izraeli kulturális közeg bemutatása, ami nem azonos a sokarcú zsidó kultúrával. Balázs Gábor elmondta, hogy intézetük nyitott mindenki számára. Az események, kiállítások mellett az oktatásra, a programok megvitatására is nagy hangsúlyt fektetnek. Első kiállításuknak az az apropója, hogy a 40-es, 50-es évek izraeli humorát és karikatúra művészetét Magyarországról származó művészek határozták meg, ezt mutatják be. Az intézetben könyv és zeneműbolt és kávézó is működik, s beindítják a héber nyelv oktatását.
Ránki Vera Sidneyből egy különleges és szokatlan intézet megalakításáról és működéséről számolt be. Intézete voltaképpen virtuálisan működik, hiszen nem egy épülethez, hanem programhoz kötődik. A neve is szokatlan a Vizsgált Élet Intézete. Alapelvét Szokratésztól vette, „a meg nem vizsgált életet nem érdemes élni”, programját saját élettapasztalata alapján dolgozta ki. Tudatosan és önmagunkra odafigyelve kell alakítani sorsunkat, ezt az alapelvet próbálja a Ránki Vera által vezetett intézet előadások illetve kurzusok révén elültetni hallgatóiban. Programjuk komoly visszhangra talált Ausztráliában. Beszélgetőpartnerem elmondta, hogy az embert a mai modern világban sokféle hatás éri egyszerre, de ha képes arra, hogy egy dologra koncentráljon, megteremti a nyugalmat önmaga számára, akkor jelentősen javíthat életminőségén. S könnyebben megtalálja az életben azt, amit keres – összegezte életelvét az Ausztráliában élő magyar írónő, egyetemi oktató.
VISSZATÉRHETNEK-E BIZONYOS DOLGOK ÉLETÜNKBEN?
|
egyik legjelesebb alakjával: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, mindenre képes”. Elmondta, a politikai kabaré örökké ellenzékben van, a „hülyeség ellenzéke”. A politikai kabarében minden közügy. Ugyanakkor beszélgetőpartnerem azt is kijelentette, hogy a színház nem demokratikus intézmény s Sass József vezetése alatt volt a Mikroszkóp Színpad legsikeresebb időszaka. Verebes Istvánnak három hónap alatt kellett változtatnia és bizonyítani. Ez kevés idő. Beregi Péter elmondta, nem hisz a színész nélküli szereposztásban, a próba nélküli bemutatóban és a nézők nélküli előadásban. S keserűen jegyezte meg, a diktatúrában virágzott igazán a politikai kabaré, mert nem volt ennyire átpolitizált a világ. Túl nagy a beleszólás, a pártharc olyan éles, hogy nagyobb a megsértődési lehetőség. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a színházat fenntartó főpolgármester 15 év alatt egyetlen előadást sem nézett meg. S még hozzátette, csak olyan kabaréban érdemes szerepelni, ahol nincs övön aluli ütés, ahol védik a gyengét és a demokráciát. Erre pedig mindig sok lehetőség lesz.
szemszögből: az esélyegyenlőség és a női egyenjogúság szempontjából. Legutóbb az USA elnöki székéért egy fekete politikus és egy nő küzdött, mindkettő először a világhatalom történetében. Vendégem érdekességként elmondta, hogy a fekete férfiak 50 évvel korábban kapták meg a szavazati jogot, mint a nők, akik 1920 óta vehetnek részt az elnökválasztásban szavazóként. Ebből a szempontból az Amerikai Egyesült Államok élen jár, hiszen például Svájcban csak 1973 óta szavazhatnak a nők. S jóllehet a szavazók 52 %-a nő, mégsem Obama nyert. Kiderült a nők többsége rá szavazott. Az eddig elért eredmények ellenére az USA-ban egy politikusnő megítélésekor elsősorban a sajátos női tulajdonságok esnek latba: milyen nő, anya, feleség. Ha egy nő aktív és határozott életpályája megvalósításában, az nem vonzó, sokan agresszivitásnak tekintik, míg ugyanezt a férfinál dinamizmusként értékelik. Mindketten megállapítottuk, hogy nálunk sajnálatosan kicsi a nők aránya a politikában, a vezető posztokon. A macsó demokrácia felfogás megváltoztatását már az iskolában kellene elkezdeni.
HÍREK
"Nem tudhatod, mit érez egy nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor becsukja a szemét és álmodik. Az álmok még mindig biztosan állnak" - mondja a regény hősnője, aki kettős életet él. Egy "valódi" életet a férjével, és egy másikat, amelyet Mirkóval, gyerekkori szerelmével álmodott meg magának.
|
