Legkedvesebb József Attila versemből választottam a mottót. Afféle leltárkészítő alkat vagyok, és most éppen jó okom van arra, hogy megvonjam az elmúlt öt év mérlegét. Igazán nem panaszkodhatok. Öt évet Brüsszelben az Európai Parlamentben politizáltam, ahol sok sikeres nemzetközi programot indítottam útjára. Emellett írtam négy regényt, három novellát, egy esszékötetet és egy színdarabot. Folyamatosan írok politikai publicisztikát, irodalmi estek háziasszonya vagyok az Alexandra Kávézóban, újabban a Merlinben is. Hatalmas lélektani gátat léptem át, amikor kibújva a szociológiai szaknyelv páncéljából, amit egyébként önszántamból öltöttem magamra, műfajt váltottam, és szépprózát kezdtem írni. Ebben találtam igazán magamra. Közben azért megmaradtam a szociológiai kaptafánál is, hiszen senki sem bújhat ki a bőréből. Társadalomelméletet tanítok az egyetemen, és a nők egészségtudatos életéről szóló országos kutatásra és kampányra készülök. Intenzíven benne élek a körülöttem zajló események sodrában, és aggódva figyelem, merre tart az ország. Megrögzött európai demokrataként abban bízom, hogy az emberek józansága és egészséges életösztöne nem engedi előtérbe törni a radikális, szélsőséges eszméket.
Ismét József Attilával szólva:
„Akárhogy lesz, immár kész a leltár.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.”